Egy érdekes viselkedés

Tavaly elvittem az amazon papagájomat, Streaky-t egy csoportos kiképzésre. Kevés ilyen lehetőség adódik az életben, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy más gazdikkal közösen edzhetem a madaramat. Az első időszakban a kézre lépést gyakoroltuk, ezzel már otthon is próbálkoztam, de a sikert ez az alkalom hozta meg.

Az első munkamenet végére Streaky finoman felhelyezte egyik karmát a kezemre, délutánra pedig már állt a kezemen. Az oktatónk rámutatott a lassú mozgások fontosságára. A csoportba beküldött visszajelzések során büszkén állítottam, hogy a papagájom végül tíz másodpercig állt a kezem, mielőtt elrepült (talán egy kis csalással, mivel elég gyorsan számoltam).

Bár arra buzdítottak minket, hogy vegyünk részt újabb csoportokban és képezzünk a különböző madarakat, ne mindig a sajátunkat, én továbbra is gyakorta visszatértem Streaky-vel. Két nagyobb társa folyamatosan letolta őt az ülőfáról, nekem pedig stratégiákat kellett kidolgoznom, hogy távol tartsam őket - a papagájok nagyon féltékenyek tudnak lenni. Később sikerrel gyakoroltuk a színes műanyag korongra való állást és más viselkedéseket.

Később repülési gyakorlatok következtek, melybe két afrikai szürke papagájt is bevontunk. Eleinte 1, később 3 méteres magasságról kellett nekik rárepülni a kezemre a jutalomfalatért. Ez már sokkal nehezebben ment, mint a sima kézre léptetés, de végül mind belejöttek, egymástól is eltanulták a viselkedést.